Miért van az embernek memóriája? Bizonyára sokféleképp lehetne válaszolni erre a kérdésre, de ha igazán egyszerűen akarok fogalmazni, akkor valami olyasmiről van szó, hogy az emlékezés lehetővé teszi a korábban már elkövetett hibák elkerülését. Ha emlékszem rá, hogy egyszer már bajom esett, például leégett a fülem a tűző napon, akkor legközelebb majd megelőzöm a bajt, és bekenem naptejjel strandolás előtt. Sőt, még valaki más leégett fülének emléke alapján is cselekedhetek így, és ezzel minden napégést elkerülhetek. A gyakorlatban persze nem megy minden tökéletesen, és időről időre mindenki elfelejt valamit.

Amikor arról van szó, hogy miért foglalkozik bárki is az emberi történelemmel, a régi korok eseményeivel és ránk maradt örökségével, akkor szerintem valami hasonlóra érdemes gondolni. A történelem memória, egyfajta közös emlékezet, a célja pedig az, hogy a múlt hibát, amit az őseink – vagy akár mások – elkövettek, ne kövessük el újra itt és most. Első pillantásra nevetségesnek tűnhet, hogy egy jászberényi postás ma ugyanazt a hibát kövesse el, mint egy párizsi kocsmáros a francia forradalom idején, vagy Cook kapitány a polinézek között, a helyzet mégis az, hogy sok emberi minta örök érvényű.

A történeteknek hatalma van. Alapjaiban formálják az emberi gondolkodást, függetlenül a bennük szereplő technika színvonalától, a helyszíntől és az időtől. Igaz ez minden történetre, tehát a kitalált sztorikra is, de a ténylegesen lezajlott múlt tanulmányozása az, amiből minden kiindul. Az írói fikció rendkívüli erejű és hatékonyságú eszköz, ha értő kezek művelik, sőt, képes lehet igazi szépséget hozni a világra, ami a nagy művészeti ágak sajátossága. Ezzel együtt minden irodalom alapanyaga a hétköznapi történésekben, és az azokról korábban feljegyzett emlékekben rejlik. Egy igazán cinikus vitapartner talán félresöpörheti Shakespeare drámáit, ha például Otelló példája alapján meg akarjuk győzni arról, hogy hibát követ el. Hiszen azok „csak a képzelet szüleményei”. Ténylegesen megtörtént eseményeket semmibe venni már nehezebb, bár természetesen nem lehetetlen.

A mai nyugati közbeszédben több módja is elterjedt annak, hogy elrejtsük a történelem értelmét, de én hiszek benne, hogy ma is felfedhetjük.